Ében
Mikor
a hajad színére gondolok, azt mondom, ében. Rövid, selymes
koromszálak, ugyan néhol rozsdás, néhol hamuszürke, de nem
változtatnék rajta egy tincset sem.
Mikor
a szemed színére, azt mondom, érett gesztenye. Mikor a szemedben
ülő csillogásra... azt mondom: szeretlek. Már pedig mondom,
ezerszer.
Minden,
amit kedvelek, megvan benned. A csendes puha simogatások, késő
este, álmosan. A kuncogások álmodban. A reggeli illatok, amiket
magaddal hozol, amikor előttem kelsz fel: kávé és cigarettafüst.
A közös magány, egymás mellett ülve, néma csendben, amikor az
kell. Az értő hallgatásod, amikor arra van szükség.
A
figyelem, amit rám fordítasz. Arra, hogy nekem jó legyen, csak,
hogy nekem jó legyen. Pedig nem vagy te önfeláldozó a legkevésbé
sem. Önző vagy, éppúgy, mint én. De te így mutatod, hogy
szeretsz.
Az,
hogy úgy tudom érezni magam melletted, mint egy gyermek,
felbecsülhetetlen. Annyi minden mást tudsz más dolgokról, mint
én, hogy mindig tudsz nekem újat tanítani. Elkezdhetnék színezni
egy kifestőt és még ceruzahegyezőt adnál, azután hogy
kinevetnél érte.
Amire
vágyok, az egy papírlap.
Egy
papírlap, ami azt mondja, hogy mi összeházasodtunk valamely év
bármely napján és összetartozunk hivatalosan is.
Tudom,
hogy hozzád tartozom és te hozzám. Tudom, hogy a világnak a feje
tetejére kell állnia ahhoz, hogy én elmenjek mellőled és tudom,
hogy az univerzum meg kell szűnjön, hogy te ne akarj velem lenni
többé. Elmúlott már a rózsaszín, minden pillanatban robbanni
kész időszakunk – én most már megállapodtam, mégpedig
melletted.
A
közös család és macska és kutya és ház és kiskert már nem
csak rajtunk múlik... de úgyis megterveztünk mindent tízszer: két
gyerek (egy fiú és egy lány), egy macska, két kutya (egy husky és egy malamut), két emelet családi ház (szigorúan két WC!), zöldségnek
elég kiskert és magas kerítés, sűrű tujákkal. Meg egy
naspolyafa.
Lilian Kyle
2018.04.09.