Egy sötét, véres álmom, rímhegyekbe tornyosulva, szabados stílusban, de mégis falak között.
Kéretlen mondatok. Suttogók.
Súgják, hogy meghalok.
S tudom jól, ha itt az idő, hamar megtudom.
Láttam már nemegyszer víziót
Arról,... de nem láttam semmi jót...
Láttam ezernyi légiót
Véreset, csapzottat, vért ivót...
Láttam felszálló füstöket,
Emberből, démonból hányt hegyet,
Éreztem a szagát, szeneset, kéneset,
Hallottam a hangját: sikolt, mert elveszett...
Láttam tüzeket, táborit s máglyát,
Mire állítottak megkínzott boszorkányt,
Láttam, a katonák izgatottan várják,
A "bűvös megrontó" felgyújtását...
Hallottam, hogy többek átkokat szórnak,
Éreztem hevét az ölni akaróknak...
Körbenézvén egy másik máglyán
Cölöphöz kötözve magamat látván
Emlékkép-szerűen láttam a harcokat,
Az egymást gyilkoló embert - démonokat...
S láttam a szemembe néző harcos szemében
Felvillan a szánalom, s megmentésem
Átkos ábrándja ébred szívében...
Én kiáltanék: NE! de nincs már ideje rá...
Félszerzetek mély kántálással
Meggyújtják alant a máglyámat...
S utoljára láttam: a harcos kardjáért nyúl,
Én tűzhalálra, ő dicső áldozatra jut...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése