A mesehősök mindent megtehetnek,
Az életük illúziókból áll,
A lelkük örök, s örökké élnek,
Mégsem elég jó nekik a világ...
Az életük illúziókból áll,
A lelkük örök, s örökké élnek,
Mégsem elég jó nekik a világ...
A mesékben bármi lehetséges,
Az élet mégsem mindig csodás,
A szerelem örök, de értelme nincsen,
S így nem elég jó nekünk a világ...
Az élet mégsem mindig csodás,
A szerelem örök, de értelme nincsen,
S így nem elég jó nekünk a világ...
Valaki azt mondta: vége.
Én tudtam, mire gondol.
Gyáván elfutott régen,
Egy kérdésnyi időt sem adott.
Én tudtam, mire gondol.
Gyáván elfutott régen,
Egy kérdésnyi időt sem adott.
Valaki azt mondta: vége.
Én nem tudtam felállni a szótól,
Gyengén összecsuklottam a székben,
Erőtlenül, ismételgetve a végzetes szót...
Én nem tudtam felállni a szótól,
Gyengén összecsuklottam a székben,
Erőtlenül, ismételgetve a végzetes szót...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése