Vérdobogás

Éjjel kettő. Szellemi végkimerülés - végkifejlet: jelen!


Du-dumm. Du-dumm.
Egy röpke pillanat.
Minden emlék elszalad
Egy villanás alatt.
Éltető cseppek hada...
Ereimből vörös vér fakad.

Eldobban mind a régi,
Helyébe fut az új.
Elröppen itt, karomban,
Majd ajkaimhoz nyúl.
Ez édes íz, kicsikét sós,
Csak csókot hints és huss!

Persze az úton járj,
Le sose térj, mert azt mondták.
Mert azt mondták!
Néhai álom cseppjeit várom,
Elfeledni volna kár!
Lüktető a vérdobogás.

Némán a szomszéd szoba
Ajtaja kinyílt.
Kilépett a vacsora:
Pár őz - csak semmi kín.
Hirtelen már vértócsa vár:
Du-dumm. Du-dumm. Dumm.

(Semmi, többé semmi már...)