Az első ilyen témájú versem volt. Már elég régen (2006. őszén) keletkezett... Azóta sem szűntem meg szeretni a különböző legendás lényeket gondozni a szavakkal és gondolatokkal. S még szeretni sem felejtettem el őket.
Bús basszus zeng a távolból, nyugtató, méla dallam,
hallatán elnyugszik az ég, a föld, tedd ezt hát te is kicsi Farkas!
Aludj, álmodj énvelem! Éjed legyen nyugodt varázsos, s
hangom a búgó basszus mellet szól csendesen: Sssh, a nappal úgyis hangos.
Nyugodj meg kicsi Bundás, nem kell félned, őrizlek.
Nem bánthat álmodban sem vámpír, sem fajtárs, vigyázlak, hidd el!
Aludj, álmodj énvelem! Csellel foglyul ejtem neked a Békét,
hangom a búgó basszus mellett súgja neked: itt fog ülni velem, együtt figyeljük fészked végét.
Sssh! Aludj el mellettem! Tested testemhez simulva piheg szertelen...
Így nem alszol! Pihend ki napod fáradalmait, hajnalra új erőd lesz,
s a farkasságod eltávozik.
Hajtsd fejed hát enyémhez, s nyugodtan várd a holnapot:
hangom a búgó basszus mellett ígéri reszketeg: csak most aludj el, s örökre veled maradok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése