Ami azt illeti
... nos hát, mit szépítsük, megviselt a magányos Valentin-nap...
Csend honol, néma a táj,
Tél ural mindent, zord a világ...
Hallgatag éjben suttog a szó,
Halk suttogástól rezdül a tó...
Tükre remegve visszhangoz szavakat,
Ha odalépsz, láthatod benn magadat...
De csak mint rémalak teheted,
Szürkén, halványan, milyenné a világ lett...
De eltűnik a csendben a kimondott jel,
Elmúlik az érzés, mit éreztem...
Sivár a világ és hallgatag.
Néma már, fagyott... és néma is marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése