Álomkép

Ne sírj: csak álomkép.
Az Álmodom I-II-III után csak kellett írnom még egyet.
Inspirálva: http://www.youtube.com/watch?v=hlsbTcPxZPc által.


Édes a fájdalom lassú halála.
Búcsúcsókom csurranó máza,
Jégfehér festéke borzongató,
Kivirít a sötét éjszakából.
Gyöngybetűkkel írtam,
Régen még nem fájt.

Gyenge vagyok még mindig
Élni is félek talán.
Egyedül te segítesz,
Nem elmúlni, itt maradni,
Viszonylag épen, talán
Remélve a jót.

Csak egy áldott szavad is segít,
Hogy ismét ne féljek élni
Itt, ahol senki sem szeretett,
Mert mindenki egy múltban él,
Ahol csak önmagáért tesz és fél,
Minden vagyonát a lelkébe zár.

Furcsa ez az éjjel.
Nem tudok mást mondani,
Mint színtiszta, mézsárga igazat.
Csak búgó álom-basszus dallamra
Aludni el csendben.
Hogy az álom el ne menjen.

Arcon csókol a halál:
Jó éjszakát, még várj, kedvesem.
Nincs itt az idő, de várok rád,
Ha szeretnéd, eljövök még.

És én csak várok rá,
Hosszú éjeken át.
Hátha meglátom arcát
A sötétben, vagy a fényben.

Ígérte eljön majd,
Még nem látom,
De érzem őt, tudom itt lesz,
Hiszen ezt ígérte nekem.

Hosszú az idő, én megértem, várnom kell.
De bár jönne már!
Nem erre tanítottál, tudom.
Ne sírj: csak álomkép,
Mégis olyan jólesőn valós...

Ne sírj, ha elmegyek vele,
Hisz úgy szeretném már.
Ne sírj, a szívedben leszek,
S a lelkem veled marad.
Ne sírj: csak álomkép, és
Visszajövök talán..