Vajon mi történik akkor, ha az ember a születésnapján egyedül van?
Biztosra mondhatom: semmi az ég világon.
Az egész nap ugyanolyan, mint akármelyik másik. Egy csomó emberrel találkozol, van, amelyik beszél is hozzád, majd továbbmegy. Többen azt hiszik, hogy fontos közhellyé tenni egy jókívánságot és már csak néhányan maradnak, akiknek valóban szívből jön. Valójában pedig téged sem érdekel. Csak mosolyogsz egy ragasztott minden-teljesen-oké-sosem-voltam-ennél-boldogabb mosollyal és várod, hogy mikor történik már valami különleges... De nem történik. Nem történik semmi. És még mindig nem történik semmi. Semmi.
Megkérdezik: Milyen 18 évesnek lenni? Milyen a "bűvös 18" ?
Garantáltan azt válaszolod, hogy jó. De magadban azon gondolkodsz, hogy valójában erre a kérdésre mit várnak tőled válaszként és egyáltalán miért van rá szükség? Mert nem látod értelmét.
Csak annyit tudsz, hogy ennek valahogy nem így kellene lenni. Mégis... Csak egy nap. Szörnyen másnak kellene lennie, de ennél átlagosabb akkor sem lehetne, ha akarná. Ez ellen pedig valahogy nincs energiád tenni.
Persze, azon már csupán én gondolkodok majd el, hogy miért is írom le mindezt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése