Az írás nekem: lételem. Ha huzamosabb ideig nincs toll és a piszkozat-füzeteim egyike (vagy egy olyan gép, amin gyorsan összedobhatok egy aprócska verset/törit) a közelemben, az sosincs jó hatással rám.
Mármost, mi a huzamosabb idő?
Rákészülés függvényében az egy órától az egy hétig idő-intervallumba fér be. Tovább nem bírom, bizonyítottan izgatottságot, zagyváltságot (ld. mindenféle marhaságot összehordok) és türelmetlenséget okoz nálam.
Az ok pedig rém egyszerű: máshogy nem jönnek ki belőlem az érzelmek. És ha benn maradnak, az a fent említett tüneteket okozza.
Persze előfordul az is, hogy annyira nem történik velem semmi, hogy nincs, amit kiírjak. Ez meg a másik, még szörnyebb probléma. Ilyen esetben a tünetegyüttes: szemmel észlelhető erős levertség, fáradékonyság, mogorvaság, rossz kedv. Kellemetlen, lassan gyógyuló betegség.
Eddig nem jutottam semmire. Nem közöltem semmit, ami fontosabb lenne az időjárásnál (ami megjegyzem, elég hideg mostanság) és mégis elpazaroltam három bekezdést. Minek? Mert valamivel csak be kell vezetni az ember mondanivalóját! Bár aki nem így gondolja, az ne olvassa el az első három bekezdést. Ugye, hogy mindenki így gondolja! :)
Szóval... A szándékom ezzel a bejegyzéssel: nem tudom, ki kell írnom magamból.
Tehát témánál vagyunk! Ez igen nagyon fontos, mert nem mindig sikerül...
Az írás mindennél fontosabb számomra, egyre szélesítem a dolgaimat, versek után belekóstolok lassacskán a novella, majd a novellafüzér esetleg kisregény írásába is. De előre jelzem, ezeket bétázás nélkül soha semmiért senkinek sehova! [ oh, be szép alliteráció! :D ]
Témáim már nagyjából ismertek versek terén: fájdalmasan gyönyörű és gyönyörűen fájdalmas. (Írjon hsz-t, aki cáfolná.. izgatottan várom!)
Más írások terén viszont még gyakorlatilag kezdő vagyok.
Van két aprócska novellám, az egyik borzalmasan, a másik elfogadhatóan megírva. :) Meg van még sok egyéb más is nálam, ami nem vers, de nem is más.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése