Ében

Ében

Mikor a hajad színére gondolok, azt mondom, ében. Rövid, selymes koromszálak, ugyan néhol rozsdás, néhol hamuszürke, de nem változtatnék rajta egy tincset sem.

Mikor a szemed színére, azt mondom, érett gesztenye. Mikor a szemedben ülő csillogásra... azt mondom: szeretlek. Már pedig mondom, ezerszer.

Minden, amit kedvelek, megvan benned. A csendes puha simogatások, késő este, álmosan. A kuncogások álmodban. A reggeli illatok, amiket magaddal hozol, amikor előttem kelsz fel: kávé és cigarettafüst. A közös magány, egymás mellett ülve, néma csendben, amikor az kell. Az értő hallgatásod, amikor arra van szükség.

A figyelem, amit rám fordítasz. Arra, hogy nekem jó legyen, csak, hogy nekem jó legyen. Pedig nem vagy te önfeláldozó a legkevésbé sem. Önző vagy, éppúgy, mint én. De te így mutatod, hogy szeretsz.

Az, hogy úgy tudom érezni magam melletted, mint egy gyermek, felbecsülhetetlen. Annyi minden mást tudsz más dolgokról, mint én, hogy mindig tudsz nekem újat tanítani. Elkezdhetnék színezni egy kifestőt és még ceruzahegyezőt adnál, azután hogy kinevetnél érte.

Amire vágyok, az egy papírlap.

Egy papírlap, ami azt mondja, hogy mi összeházasodtunk valamely év bármely napján és összetartozunk hivatalosan is.

Tudom, hogy hozzád tartozom és te hozzám. Tudom, hogy a világnak a feje tetejére kell állnia ahhoz, hogy én elmenjek mellőled és tudom, hogy az univerzum meg kell szűnjön, hogy te ne akarj velem lenni többé. Elmúlott már a rózsaszín, minden pillanatban robbanni kész időszakunk – én most már megállapodtam, mégpedig melletted.

A közös család és macska és kutya és ház és kiskert már nem csak rajtunk múlik... de úgyis megterveztünk mindent tízszer: két gyerek (egy fiú és egy lány), egy macska, két kutya (egy husky és egy malamut), két emelet családi ház (szigorúan két WC!), zöldségnek elég kiskert és magas kerítés, sűrű tujákkal. Meg egy naspolyafa.

Lilian Kyle

2018.04.09.