2013. június 3., hétfő

Szarvaspörkölt

[„Én nem akarok Nagy Sátán lenni! Még csak egy kisebb démon sem!" - azt mondta. Mégis az lett. Meg akarta ismerni a szörnyeket. Sikerült. Maga is az lett. Erős szíve volt, bár a jelek szerint mégsem elég erős, hiszen kővé vált és nem maradt más benne, csak a vegytiszta gonoszság. No meg az a fenenagy illemtudás, amire olyan büszke.]

Hihetetlenül egyedül volt, amíg fel nem ismerte, hogy kettesben maradt önmagával: egy igazi ördög és egy igazi angyal. De a napfelkeltét még a végén is kedvelte. Talán ezt az egyet féltve őrizte még az emberségéből... A lelke többi részét feldarabolta.




- Te belémszerettél?
- Csak egy kicsit, James. De tudod, Jack szőke angyalhajával sosem veheted fel a versenyt! - Rune felszabadultan kacagott a legjobb barátja oldalába. A férfi egyetlen gyors mozdulattal elkapta a kanapé másik oldalán fekvő párnát és játékosan belepaskolta a lány fejébe. - Na, hát ez így nem egészen esélyegyenlőség...
- Ó, az mikor számított utoljára?
- Mielőtt még nem ismertük egymást, te bolond, azóta talán soha.
- Valahogy erre gondoltam én is. Mikor is jön a lovagod, fehér lovon?
- Már itt vagyok. - Jack Hale valóban olyan hajjal rendelkezett, ami napfényben elment egy glóriának is. Szinte vakítóan világos szőke volt, ezen felül még göndör is. Ehhez még magas és jól felépített, mint egy északi félisten. Ebben csupán annyi igazság volt, hogy félig izlandi származású volt. - A fehér lovunk pedig a ház előtt áll.
- Félek, elvesztettem a maradék méltóságomat is... - villantott egy félszeg mosolyt Jim a belépő férfire. Az nem viszonozta.
- Nem Moran, az nem most történt meg.
- Hát, Hale, ha ez megnyugtat, neked sosem volt.
- Hé! Jamest csak én cukkolhatom, Jack. Különben is, elkésünk.
- Ha így akarsz jönni, inkább itthagylak neki, hadd fojtson bele abba a párnába – mosolyodott el végre Jack is.
- Értem én! Mindjárt jövök – kászálódott ki Rune végre Jim öléből –, addig tessék csak egy kicsit megölni egymást, értettétek fiúk?
A két férfi kórusban válaszolt Igenis, kisasszony!-t, miközben szalutált. Aztán James is felkelt és kezet rázott Jackkel. Megkínálta narancslével.

~ ẄẅẄ ~

- Egyszer még eljön az a nap is, hogy Isten megbocsát nekem. Egy nagyon vékony határon sétáltam éveken át, remélve, hogy valamelyik oldalra csak leesek és az az oldal a számomra legmegfelelőbb lesz. Feltétlen hitben nevelkedtem gyerekként, amikor pedig eljött az ideje, fellázadtam. Elhatároztam, hogy az addig kétségtelen hitet tételekké teszem és kétségbe vonom. Aztán már nem hittem. Annyi mindent tettem, amit nem szabadott volna... Emberek életei száradnak a kezemen! Érted?! Voltak, akik az én kezem alatt haltak meg. És nem azért, mert menthetetlenek lettek volna, hanem azért, mert az én asztalomra kerültek. Mert nálam volt a hatalom, mert én megtehettem... Mert én voltam az Isten. Mert annak éreztem magam, mert azzá tettem magam, azzá akartam válni. Akkor úgy éreztem, sikerült. Mondják, hogy Isten mindent megbocsát... Isten mindent megbocsát. Kinek-kinek idejében. De akkor mi van, ha sikerült annyira eltávolodnom tőle, hogy már nem érzem majd meg, ha azt mondja: jöjj vissza hozzám? Vagy azt talán nem is szeretném, hogy visszafogadjon, hiszen akkor megmaradnának a hitetlenül eltöltött éveim... Azt szeretném, hogy új vászonra festhessek! Azt szeretném, ha nem jelölnének meg többé a bűneim... Hogy egyedüliként érezzem a szeretetet, amiben részesít – azt mondják, így tesz, azokkal, akiknek megbocsátja a vétkeit...
- Tudom, hogy mit érzel. Vagy legalábbis erősen próbálom megérteni. Moran, te nem vagy rossz ember. Én már csak tudom. Rune pedig főleg tudja, különben a közeledbe sem ment volna – de legalábbis a közeledbe sem engedném azok után, hogy megismertelek. Én nem hiszem, hogy most is ugyanaz az isten lennél, akinek akkor érezted magad. Hiányzik még az az érzés?
- Hiányzik! Hogy a fészkes fenébe ne hiányozna?! Olyan eufóriát még sohasem éreztem. Csak Sebastian megtanította, hogyan kezeljem, hogyan fogjam vissza magam. És mindig ott volt a hátam mögött, az árnyékban, hogy visszahúzzon, ha esetleg már túl messzire mennék.
- És most elvesztél.
- Rendesen.
- Rune-tól várod azt, hogy a Sebastianod legyen?
- Már nem. Az első hetekben, hónapokban talán azt vártam – mit vártam, akartam, hogy ő legyen az, aki támogat. De ő nem olyan. Lassacskán engem is megváltoztatott.
- Nem ember az, akit ő nem változtat meg... Emlékszel, amikor először hívtatok meg vacsorára és te rám borítottad az asztalt, mert... nem is tudom már, miért...
- Mert egy alpári bunkó voltál, Hale, azért! - Jim életében másodszor rágyújtott.

~ ẄẅẄ ~

- Rune! Hol vagy már? Rune! Elkésünk! Már megint el fogunk késni! Rune!!! Rune?
A lakásban csak Jack hangja visszhangzott. A nő nemhogy nem válaszolt, de még életjelet sem adott magáról. Néma csend honolt az egész házban, semmi nem mutatta, hogy néhány perccel azelőtt még heves készülődés folyt. Rune-t nemes egyszerűséggel elnyelte a föld. Se nem válaszolt, se nem hallatszott a mozgása. Jack elkezdte keresni a lányt. Végül a fürdőkádban talált rá, a víz alatt fekve. Rögtön érte nyúlt, mire az kinyitotta a szemét, felült és értetlenül bámult a férfira.
- Mi az Jack? Még van fél óránk az indulásig.
- Tévedsz. Hozzávetőlegesen öt perc múlva el kellene indulnunk James fogadására, ha időben oda szeretnénk érni. Már pedig én tudom, hogy hetek óta ezt várod, szóval vége a pancsolásnak, kedvesem.
- Előbb nem tudtál volna szólni, ugye, drágám? Semmi baj, Jack, majd igyekszem.
- Akkor tedd azt, Rune, csak rajta!
- Mondd csak, te komolyan ebben a nyakkendőben akarsz jönni?
- Mi bajod a nyakkendőmmel?
- Lila. Limezöld kockákkal. Szerinted?
- Én nem látok benne semmi kivetnivalót.
- Én meg azt sem értem, hogy mi vett rá arra, hogy ilyen színkombinációjú darabot megvásárolj, egyáltalán ránézz.
- Ebben megyek.
- Menj és cseréld le! James úgy szaggatná le rólad, ahogy vagy. A színösszeállításokra érzékeny. Vedd fel azt a lilát, amelyiken függőleges fehér csík van. Az nem ennyire „formabontó”. De direkt cukkolod, ugye?
- Formabontó... Milyen szavakat használsz! - Jack elvigyorodott - Ezért még sohasem haragudott meg. Ennyiért még nem ölnek embert...
- Még nem haragudott meg. Azért ne próbáld ki, hátha mégis.
- Most komolyan, ebben akarok menni.
- Nem. Ebben nem jössz. Remélem, ha egyszer gyerekem lesz, nem lesz ilyen makacs.
- Gyerekünk. És csak akkor, ha rád üt.
Rune megpróbálta eltalálni a törölközőjével a párját, de az elkapta azt és inkább elment lecserélni a nyakkendőjét.

~ ẄẅẄ ~

- Hányingerem van, úgy berezeltem... Jobban izgulok, mintha valami életbe vágó dolog történne. Sőt, szerintem akkor nem lennék ilyen rosszul, ha életveszélyben lennék.
- Biztosíthatlak, hogy akkor nem lennél ilyen rosszul. Már csak azért sem, mert akkor túl lennél töltődve adrenalinnal és nem tudnál azon gondolkozni, hogy mi lesz, hanem csak tennéd, amivel a legjobb esélyeket látnád az életben maradásra.
- Te ilyeneket honnan tudsz?
- Seb mesélt néhány dolgot.
- Nem úgy hangzott, mint akinek csak mesélték ezeket a dolgokat.
- Talán nem. Pedig én igazán próbáltam.
- James, ugye tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz? Bármit a világon.
- Tudom.
- Mégsem mondasz igazat. Nem hiszem, hogy tudnál olyat mondani, ami miatt másként néznék rád. Öt éve ismerjük egymást. Szerinted mi lehetne olyan horderejű dolog, hogy megváltoztassa a véleményemet?
- Csak remélni tudom, hogy semmi. De ennek nem itt és most van az ideje. Menj! Ez a te napod, igazgatónő.
- Még szoknom kell ezt a megszólítást. Tőled meg különösen furcsán hangzik...
- Jó leszel! Siess csak előre, te jössz! Én majd innen szurkolok neked.

~ ẄẅẄ ~

- Mark, a munkatársam, lőtt egy szarvast.
- Mit kezdjek vele?
- Ő nem tudja elkészíteni. Te pedig fantasztikusan főzöl.
- Még mindig nem értem. Ha akarsz valamit, mondd.
- Nézd, Moran, igazán rád sem ismerek az utóbbi hetekben... Amióta elmúlt Sebastian halálának évfordulója... - Jim felkapta a fejét az épp látszólag böngészett újságból és Jackre bámult. - Bocsánat. Ez nagyon durva volt.
- Ezt jól látod.
- Én csak azt akartam kérdezni, hogy...
- Mondtam már, ha akarsz valamit, mondd! Nem érek rá, dolgom van.
- Megváltoztál.
- Igen, az emberek szoktak ilyet.
- De ezt a változást nem indokolja semmi... Leglábbis én nem látom okát.
- Az egy dolog, Hale, hogy te mit értesz és mit nem... Milyen húst adott? Mi legyen?
- Szarvaspörkölt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése